Jó sokáig aludtam reggel. Tizenegy óra volt, amikor felébredtem. Anya még javában aludt. Tehát betartja a sokáig alvás dolgot. Én lementem a nappaliba, és kiírtam egy cetlire: elmentem. Kasia házához siettem, ugyanis szó volt róla, hogy benézek előtte hozzájuk, s csak azután készülődünk a bálra. A lány bátyja nyitott ajtót, akinek barna haja, és kékesszürke szemei voltak.
Ledobtam magamat a kanapéra, majd vártam. Addig Jay - így hívták az egyetemi fiút -, szórakoztatott. Elbeszélgettem vele, míg a húga le nem jött. Akkor rámosolyogtam a fiúra, majd követve a lányt, felvonultunk barátnőm szobájába. Szerettem itt lenni, csak úgy áradt a szobából Kasia egész lénye. Le sem tagadhatná, hogy ez az ő személyre szabott birodalma.
Maga a szoba elég nagy, sőt, az övé a legnagyobb szoba a lakásban. Téglalap alakú, az ajtóval szemben lévő fal fehér, a többi halványlila. Az ajtóhoz jobbra sarokban van az ágya, a balban pedig egy íróasztal, mellette két könyvespolc. Az ágya mellett található a szekrénysor, amelyben a ruhái vannak, az ajtóval szemben pedig hatalmas ablakok.
A falakat rajzolt képek díszítik. Többségüket ő csinálta, de vannak olyanok is, amiket ajándékba kapott. Ja, és az ajtóhoz jobbra van egy asztal. Perpillanat azon hevernek a mai nap során előhalászott papirosok, amelyekben le van írva a terv. Ahogy elnézem, teljesen elfeledkezett róluk.
Felnéztem az egyik bekeretezett rajzra. A rajz festve volt, és minden részlete aprólékosan ki volt dolgozva. Három alakot ábrázolt. Az első közel volt, a második távolabb, a harmadik alaknak már csak a körvonalai látszódtak. Valami sivatagban lehettek, ahol éppen homokvihar volt. Egyből tudtam, ki csinálhatta. Nem sok rajzra mondok ilyet, de ez az egy számomra… fenomenális. Komolyan. Bár lehet, hogy csak a miatt érzem így, aki csinálta.
Bizonyára említettem, hogy ismertem régen egy furcsa lányt - akit Kiralla Brightnak hívnak -, és fantasztikusan jól tudott rajzolni, festeni… egyszóval kész művészlélek volt. Azonban csak nemrég értesültünk róla barátnőmmel, hogy elköltözött egy bentlakásos iskolába. De azért tartjuk a kapcsolatot.
Ahogy jól megnéztem a képet, halvány mosoly szökött az arcomra. De ahogy láttam, Kasia is hasonlóan cselekedett. Azonban megráztam a fejemet, hogy kiűzzem fejemből a kósza gondolatot. Inkább eltereltem a gondolataimat másfelé.
Visszagondoltam, és rájöttem, hogy egész jól elbeszélgettem Jayjel. Nagyon nyitott, s megértő jellem, így nem is volt annyira nehéz dolgom. Sokszor szoktam vele társalogni. Leginkább olyankor, amikor Kasiát szerelmi csalódás éri - gondolom rájöttetek, hogy ez elég gyakran előfordul -, és átjövök hozzájuk megvigasztalni a barna hajút. Persze ilyenkor nem bíztatásra vár, inkább csupán a lélekjelenlétemre.
Barátnőm észrevette, hogy elkalandoztam, így egyenesen engem kezdett el vizslatni. Igaz féloldalt álltam tőle, mégis éreztem magamon fürkésző tekintetét. Így rendeztem a gondolatokat a fejemben, úgy fordultam felé. Kasia arcvonásai megkeménykedtek, szemei komolyságot sugároztak.
- Tudod már, hogy lesz a hajad? - tette fel az eget rengetően fontos kérdést - legalábbis számára az, gondolom. Lemondóan sóhajtottam, arra gondolva, hogy a lány sosem változik. Mivel már kigondoltam, mit fogok kezdeni a hajammal, egyértelmű választ adtam.
- Egyszerűen leengedem - feleltem -, azt úgyis jobban szeretem.
- Remek ötlet - mosolygott rám. - Csodásan fogsz festeni.
Bevallom, halványlila gőzöm sincsen, honnan van ez a sok magabiztosság benne, de ha jól emlékszem, ez nem mindig volt így. Alsóban önbizalom hiányban szenvedett. Aztán ahogyan felnőtt, egyre magabiztosabb lett, így ért el odáig, ahol jelenleg is van.
Az elkövetkező pár óra azzal telt, hogy készülődtünk az őszi bálra. Leszaladtam a lépcsőn, és siettem a földszinti zuhanyzóba. Ledobáltam magamról mindent, majd beálltam a zuhany alá. Próbáltam sietni, de a hajammal nem lehetett. Hatszor kellett leöblítenem, mire biztosra vehettem, hogy már nincs benne hab.
Végül elkészültem, s törölközőbe csavart testtel és hajjal, bementem a lány szobájába. Út közben találkoztam Jayjel, aki egy mosollyal nyugtázta helyzetemet. Nem mindennapi látványt nyújthattam.
Barátnőm melletti szobában már tényleg ott volt a ruha és a hajszárító is. Kasia a saját szobájában várt, és már be is ment a fürdőbe. Igyekeztem kifésülni a gubancot a hajamból, de ez persze áldozattal járt. Azonban tűrtem.
Aztán jött a hajszárításos része a dolognak. Ez sokkal több időt vett igénybe. Már húsz perce szárítottam a hajam, ez alatt az idő alatt a lány is végzett és jött segíteni. Végül nagy nehezen befejezettnek nyilvánítottuk a hajszárítást. Felvettük a ruháinkat, majd beálltunk az egész alakos tükörbe, hogy szemügyre vehessük magunkat.
A tükörben ismerős látvány fogadott, mikor végignéztem magamon: ugyanaz az elragadó mosoly, amellyel idáig már sok fiút levettem a lábamról; azok a hatalmas, mandulavágású szemek… igézőek. Legalábbis többen mondták, hogy el lehet veszni a pillantásomban, de talán nem vagyok erről meggyőződve.
Kasia belém öntötte a lelket, akárhányszor megbillent az önbizalmam. Ezért a tettéért örökké hálás leszek neki, hogy mindig támogatott.
- Min merengtél el ennyire? - Kasia szavaira eszméltem fel.
A lányra néztem, szemei értetlenséget sugároztak. Gondolom, nem kellett neki sok idő, hogy rájöjjön - máshol járok lélekben. És ez nem tetszett neki. Mondjuk, én se örülnék annak, ha nem figyelnek rám, amikor éppen valami fontos dologról beszélek.
- Semmin - ráztam meg a fejemet. Nem akartam feleslegesen erről beszélni, de Kasia tekintete arra késztetett, hogy mondjam el a gondolataimat. Így inkább megadóan ránéztem.
- Jó, elmondom. Csak ne nézz így rám - mondtam egy kis gondolkodási idő után, mire egy ártatlan mosolyt kaptam válaszul. Tudta, hogy sikerrel járt. - Azon gondolkodtam, hogy te mindig bíztattál, amikor nem voltam teljesen biztos magamban… - adtam a lényegre törő választ.
Ekkor rájöttem, hogy nem kellett volna ezt mondanom, mert ezzel sikeresen eltereltem a figyelmét a bálról. Ha már itt tartunk… az őszi bál. Megfordult a fejemben egy pillanatra, hogy érdemes-e elmennem, de végül arra jutottam, hogy nem veszíthetek vele semmit. Tehát némi örömmel teli érzelemmel gondoltam bele a báli eseményekbe.
Az viszont jobb lenne, ha előre látnám a dolgokat, így nem kellene aggódnom előtte, hogy mi lesz majd. Ezért is tettem fel a kérdést:
- Szerinted lesznek ismerős arcok a bálon? - Kasia persze félreértett engem, mert elkezdett ódákat zengeni a nagybátyja fiáról - nem vérszerinti, hanem fogadott fiú. De egyáltalán nem bántam, sőt épp ellenkezőleg, minden egyes szavát érdeklődve hallgattam.
A fiú állítólag - Kasia szavaiból kivéve -, valamennyire hasonlít volt pasimra, Evan Jonshe-ra. De én nem hiszek ebben. Miért is nézne ki két idegen hasonlóan, akik nem ismerik egymást? Biztosan barátnőm így akarja elérni, hogy semmiképp ne gondoljam meg magamat. Nem zártam ki ezt a lehetőséget.
Tudniillik, halálosan szerettem a fiút, aki egy évnyi kapcsolat után bejelentette, hogy: vége. Ennyi volt. Rákérdeztem, hogy miért, amire bántó választ adott. Már nem szeretlek. Teljesen elmerültem az emlékben.
7 megjegyzés:
Szia Kayce!
Kérted, hogy véleményezzem a fejezetedet, hát itt vagyok. Nem igazán ismerem a történeted, így hirtelen vágtam bele, minden előzmény elolvasása nélkül ebbe a fejezetbe. Tetszett a fogalmazásmódod, jól alakítod a történetet, de voltak hibák, amelyekre felfigyeltem és javítva, még jobb lehet a történeted.
1. Alkalmazz több párbeszédet. Ne csak elmesélje a szereplőd, hogy éppen mi történik, a másik fél is kapjon hangot. Ettől sokkal élőbbé válik a történeted, mintha csak a főszereplőd beszél állandóan és habár ő általa tudjuk, hogy mit mond a másik, azért az nem olyan, mintha tényleg a másik beszélne.
2. Többet részletezz. Bizonyos részleteken elsiklasz és habár nagyon nem is kell túlságosan körülírni, érdemes kitérni rá és hagyni neki időt, hogy az olvasó elképzelhesse azt és ne csak annyi legyen, hogy elindult, belépett a házba és már az emeleten is van.
Összességében ennyi lenne, amire felfigyeltem, de nagyon jónak számít, hogy tényleg jól fogalmazol és ehhez gratulálok. Tetszik a blog külseje is, a színek és a szereplők! Puszi és további sok sikert a történetedhez, a tanácsaimat pedig remélem, megfogadod!:)
Szatti
Szia!
Nagyon örülök, hogy leírtad, amit gondolsz.:) Ha van időd, akkor remélem azért az előzményeket is elolvasod. Jó hallani, hogy ezt mondod.
Direkt olyan designt választottam, ami nemcsak nekem, de másoknak is tetszhet. :) Azért szeretem, ha kapok kritikát, mert akkor legalább tudom, hogy min kéne változtatni, javítani.. Köszönöm még egyszer! Igyekszem átjavítani a fejezetet, és tökéletesíteni.! :)
Puszi, Kayce
Sziaa :D
kérted, hát jöttem :P
teljesen egyetértek Szattival, jól jönne, ha több párbeszédet alkalmaznál, mert az sokkal jobban feldobja és érdekesebbé teszi a történetedet. így is tetszik, csak kicsit sok a leírás, ami amúgy nem lenne annyira sok, ha lenne közben párbeszéd is :D
egyébként nagyon élveztem az olvasást, felkeltetted az érdeklődésemet, szóval valószínűleg továbbra is olvasni fogom a blogod :)
remélem hamar olvashatom a következő fejezetet :D
xoxo
Szia, Kayce!
Tetszik a fejezet. Szerintem megragadtad a lényeget, és jól követhetően írtad le az eseményeket....:) Igen, kicsit több párbeszéd feldobná az egészet. Azonkívül nem találtam benne semmi kivetnivalót, imádtam! :D Gyönyörűen fogalmazol, nagyon tetszik, ahogy írsz.:D
Üdv: Rika
Szia.
Nagyon örülök neki, hogy ezt gondolod. :) Az volt a cél, hogy kíváncsian várja mindenki a folytatást, aki olvassa. Úgy tűnik, ez sikerült is... :)
Sokat jelent nekem egy-egy sor, öröm látni, hogy írtál. Még egyszer köszönöm neked, és a rendszeres olvasást is! Mellesleg én is véleményeztem nálad.:)
Puszi, Kayce
Szia!
Remélem a következő fejezetet egy picit hamarabb hozod azért, mint eddig :)
Na, de most erről a fejiről lenne szó, szóval lássunk neki :D
Az elején volt sok szóismétlés, ami elég szembetűnő volt…
„…rámosolyogtam a fiúra, majd követve a lányt, felvonultunk annak SZOBÁJÁBA. Szerettem itt lenni, csak úgy áradt a SZOBÁBÓL Kasia egész lénye. Le sem tagadhatná, hogy ez az ő személyre szabott SZOBÁJA.
Maga a SZOBA elég nagy, sőt, az övé a legnagyobb SZOBA a lakásban.”
Na, itt kicsit töménynek éreztem a szóhasználatot, amivel nekem is meggyűlt a bajom, mikor egy háznak a leírását próbáltam meg megfogalmazni, de például lehet helyettesíteni a helyiség szóval is, valamint ha egy picit másképp fogalmazol, akkor talán sikerül egy picit ritkítani a szóismétlést, és máris gördülékenyebb lesz a szöveg :)
Többször használtad Kasia-ra a ’lány’ szót, ami nekem kicsit ridegnek tűnt, tekintve azt, hogy mégiscsak a barátnőjéről van szó, és Seneca szemszögéből írod a történetet. Persze írtad a ’barátnőm’-ként is, és ott tökéletesen bele is olvadt a környezetbe, de megnéztem, és ahol a ’lány’ megszólítást használtad, annak a környékén nem lett volna szóismétlés, ha például ’barátnőm’-ként említed.
„Rákérdeztem, hogy miért, amire bántó választ adott. Már nem szeretlek. Úgy döntöttünk, el kéne indulni lassan a bálba. Bólintottam, majd teljesen elmerültem az emlékben.”
Itt az bántotta a szememet, hogy nagyon egybe írtad a mondatokat. Miután leírtad, hogy mivel utasította vissza Seneca-t az exe, rögtön azzal folytattad, mindenféle átmenet nélkül, hogy kéne menni a bálba. Mikor először olvastam, azt hittem, hogy a volt pasijával akar bálba menni. A mondat elejét olvasva, valami olyasmire számítottam, hogy ’úgy döntöttünk, hogy szakítunk’, aminek igazából nem lett volna értelme, mivel leírtad, hogy Senica-t dobták, de valahogy nekem úgy jött le, hogy kettőjükről, és nem róla, valamint Kasia-ról van szó… Persze, lehet, hogy csak a fáradtság miatt fog lassabban az agyam :P
És az is lehet, hogy egy picit kioktatóra sikeredett ez a három vélemény, de én tényleg csak azért írtam, hogy ezáltal talán kitudd küszöbölni a későbbiekben a hasonló hibákat :) Nekem nem sokan írtak a történetemhez, de ki nem állhattam, mikor valamihez hasonlítgatták (pl: befutott sorozatokhoz, könyvekhez), így mikor érkezett egy olyan vélemény, hogy kicsit xy-gyanúsak a karakterek, akkor úgy döntöttem, hogy inkább átírom azt a két fejezetet, amiben szerepelnek az adott szereplők. Oké, barátaim szerint maximalista vagyok, és talán igazuk is van egy kicsit, mert képes vagyok ilyen végletekbe esni…
Ezzel nem azt mondom, hogy neked is át kell írnod, csak azt, hogy nem akarok nagyképűnek tűnni, aki csak osztogatja a hülyeségeit, amúgy meg magasról tesz mások véleményére :S
Na, elég is lesz belőlem ennyi :) Remélem, tudod majd hozni a következő fejezetet :D
Eslina
ui.: a dizájn nagyon-nagyon tetszik :D imádom ezeket az árnyalatokat, és az is jó, hogy kellően szép a blog külseje, mégsem azon, hanem a történeten van a hangsúly :D :D :D
Szia.
Hű, hát erre sem tudok többet mondani, mint az előző véleményeidre. :) Nagyon köszönöm, hogy vetted rá a fáradtságot, hogy ilyen részletesen leírd a gondolataidat. Az különösen tetszik, hogy azt mondtad, hogy szép a blog külseje, és mégis inkább a történeten van a hangsúly.:)
Egyébként pár perccel ezelőtt tettem fel a friss fejezetet, amit lehet olvasni! Illetve kijavítottam az eddigi fejezeteket. :) Egy-két mondatot átfogalmaztam. Remélem így is tetszeni fog.
Puszi, Kayce
Megjegyzés küldése