2012. április 5., csütörtök

6. fejezet: Kávézói beszélgetés

Egészen hazáig futottam, nem tudtam feldolgozni a történteket. A pihe-puha ágyamban is ezen járt az agyam. Fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek ezek után. Szerettem volna elfelejteni a ma estét. Nem akartam, hogy többé bármilyen közöm is legyen Evan Jonshe-hoz - már ha egyáltalán ugyanarról a személyről van szó, aki elhagyott.
Mindenesetre megnyugodtam, mikor megláttam, mert nem az az Evan volt, aki egy évvel ezelőtt normális magyarázat nélkül, dobott engem. Neki barna haja volt, és kék szeme, és ugyan akivel táncoltam, annak is kék szeme volt, de a haja az fekete. Bár lehetséges lett volna, hogy befestette, de szerencsére az arca is teljesen más volt. Össze sem lehetett hasonlítani azzal, akit én ismertem, ez az új sokkal helyesebb volt. Ennyi változásra nem képes valaki egy év alatt, ugye? Ugye!?
Felidéztem, ahogyan viselkedett, hátha rá tudok jönni, hogy van-e kapcsolat a két Evan közt. Az is lehetséges, hogy teljesen különböznek, mint két idegen, de az is előfordulhat, hogy egy és ugyanaz a személy, aki elhagyott, és akivel este táncoltam a bálon.
„Mélyen a szemembe nézett, majd ugyanolyan komolysággal folytatta, mint amilyen eddig is volt - kivéve, mikor belépett a terembe. Ez alatt a kis idő alatt kétféle személyiségét is megismerhettünk. Az egyik az a laza, semmi sem érdekel stílus, a másik pedig a komoly, bármire elszánt, talán még ijesztő is. Teljesen biztos, hogy ő nem lehet az az Evan, akit én ismertem.”
Mégis, egy aprócska részem azt sugallta: Ő az! Megváltozott, ahogy láttam. De… gyorsan el is vetettem ezt az abszurd gondolatot; nincs köze az exemhez - könyveltem el magamban. Fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek, de egy valamiben biztos vagyok: ki kell magamból adnom a feszültséget. Úgy döntöttem, hogy nem agyalok rajta többet, majd holnap elválik, hogy alakulnak a dolgok. Átvettem a pizsamámat, majd pedig eldőltem az ágyon. Hamar elnyomott az álom a fáradságom miatt. Különös álmom volt az éjjel.
„Leültem egy padra, és néztem a szökőkutat. Aztán egy fiú leült mellém. Álarca miatt nem láttam olyan jól az arcát. Szemeit viszont megláttam, mikor ránéztem. Felkért táncolni, és én igent mondtam neki, annak ellenére, hogy nem voltam biztos benne. De megbabonáztak kéken csillogó szemei!
Egy lassú szám volt. Közelebb húzott magához, és már táncoltunk is. Hirtelen úgy éreztem, mintha a fellegekben járnék. Egymás szemét néztük, és közben csak táncoltunk. Nem is figyeltem oda semmire, még a külvilágot is csak tompán érzékeltem. Eközben kissé elpirultam, amit észrevett, de csak mosolygott ezen. Én is így tettem, és kedvesen visszamosolyogtam.
Elkalandozhattam. Arra eszméltem, hogy simogatja a hajam. Lassan felé fordultam. Az arca csak pár centire volt az enyémtől. A számat figyelte, majd belenézett a szemembe. Talán biztatásra vár? Végül nem tudtam meg, mert egy váratlan pillanatban megcsókolt. Mintha egy másik világban lettem volna.
A világ - épp úgy, mint tánc közben - ismét megszűnt körülöttem létezni. Csak Ő és Én voltunk. Azt hiszem ehhez a csókhoz semmi sem fogható. Életemben először nagyon boldog voltam. Aztán elváltak ajkaink. Szaporán vettük a levegőt, de arcunk még közel volt egymáshoz. Rámosolyogtam, és ő visszamosolygott. Egy pillanatra elfordítottam a fejem, majd mikor visszafordultam, már nem volt ott.”
Hirtelen felriadtam. Nem tudtam, hogy azért volt-e az álmom, mert azt szerettem volna tudat alatt, hogy ilyen csodás estém legyen, de… nem. Nem hiszem. Valamiért mostanában a képzeletem játszik velem, olyan sok furcsaságról szoktam álmodni hónapok óta. Az alakváltók… a vérfarkasok. Meg minden hasonló nem létező lényről. Nem tudtam hová tenni ezeket a dolgokat, az álmokat.
Az ébresztőóra csörgése zökkentett ki a gondolataimból. Pont jókor, ugyanis beleőrültem volna a gondolkodásba. Minden reggel pontban kilenc harminckor kelt az óra, nehogy túl sokáig aludjak. Azonban… most, hogy ránéztem a készülékre, csalódnom kellett. Délután háromnegyed kettő - állt a kijelzőjén.
- Kasia… te álnok nőszemély - mosolyogtam magamban, mikor rájöttem, hogy kinek a műve ez az egész. Hát persze, hogy drágalátos barátnőm járt itt nálam, és későbbre állította az órát.
Abban a pillanatban érkezett egy SMS-em, Kasiától. Gyorsan elolvastam, s muszáj volt elmosolyodnom azon, amit írt: „Jó reggelt, drága! Remélem, hogy jól sikerült az estéd… Az enyém fantasztikus volt! Találkozzunk fél óra múlva a kávézó előtt, mesélnem kell! U.I: Jobb, hogy többet aludhattál, nem? A te egyetlen Kasiád.
Nem bírtam ki, hogy ne tegyek rá valamilyen dorgáló megjegyzést. „Már látom előre, hogy mi lesz ebből… Értettem, anyuci! Ott leszek, puszi! Sena” Egy mosolygós fej volt rá a válasza.
A következő pillanatban letettem az íróasztalomra a telefont, majd készülődni kezdtem. Most neki kell állnom, inkább korábban legyek ott, mint szokásomhoz híven késsek egy keveset... Hát igen. Ilyen vagyok. Szétszórt, makacs, önfejű és rettentően türelmetlen - a reménytelen szerelmes lényemről nem is beszélve.
Ezekkel a gondolatokkal nyitottam ki a szekrényem ajtaját, hogy kiválasszam a mai öltözékemet. Rövid keresgélés után ráleltem a megfelelő darabokra, amiket az ágyra dobtam. Gyorsan megfésülködtem, fogat mostam, majd magamra kaptam a ruhákat. A szekrényembe épített tükörhöz mentem, hogy szemügyre vegyem magamat.
Ismerős látvány fogadott azzal az egy különbséggel, hogy a szemeim nem csillogtak annyira, mint szoktak. Ez bizonyára a tegnap estének köszönhető... jegyeztem meg magamban fejcsóválva.
Szerettem ezt a ruhát, gyakran viseltem hétköznapokon. Egy fehér ujjatlan felső volt rajtam, ami fölé egy szintén fehér hálós, félvállas felsőt húztam. Hozzá egy világosbarna cicanadrágot; végezetül belebújtam a fehér balerinacipőmbe.
Gyorsan kihúztam a szemeimet szemceruzával, egy kis szempillaspirál, átlátszó szájfény, és voilá. Készen is voltam. De mintha hiányérzetem támadt volna. Ekkor felcsillant a szemem, mikor megláttam a fésülködő asztalomon lévő karkötőt és gyűrűt. Felvettem őket, majd lesiettem a lépcsőn.
Gondoltam, hogy anya már elment, így meglepett, hogy a nappaliban találtam a kanapén. Odasiettem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
- Szia, anya - köszöntem neki. - Szabadnapos vagy? - érdeklődtem, mire letette a divatmagazint és rám mosolygott.
- Jó reggelt, kicsim. Hogy aludtál? - kérdezte mellékesen.
- Anya, létszi. Válaszolj. - Megnyomtam a 'létszi' szót, ezzel is sürgetve őt. Elgondolkodva nézett rám, majd rövidesen válaszolt.
- Tudod, egy kollégámmal van megbeszélésem, és… szigorúan üzleti, természetesen - tette hozzá, mikor furcsa szemekkel pillantottam rá. - És te hova igyekszel? - kérdezte.
Basszus! Kasia… jutott eszembe egyszerre. Meg fog ölni, gondoltam lemondóan, majd sóhajtottam egyet. Anya ebből mindent megértett, nem csodálom, hiszen már többször is előfordult, hogy lekéstem a találkozót Kasiával.
Elnézővé vált az arckifejezése. - Semmi baj, kicsim. Majd beszélünk, ha hazajöttél - szólalt meg anya. - Siess, nehogy a barátnőd leszidjon. Nagyon. - Az utolsó szóért szúrós szemeket meresztettem rá, majd elmosolyodtam, és sietősen kimentem a bejárati ajtón.
Az utat kénytelen voltam lerövidíteni, így röpke tíz perc alatt odaértem a kávézó elé. Kasiát már az utcára kanyarodva messziről kiszúrtam. Elég feltűnő a jellegzetes világosbarna hajkoronája. Legalábbis számomra, megszoktam már.
Amikor megálltam vele szemben, dorgáló hangon meg akart szólalni, de megelőztem barátnőmet: - Ígérem, mindent elmagyarázok. - A javaslaton elgondolkodott, majd vállat vonva bólintott. - Menjünk be - javasoltam, hogy oldjam a kialakult feszültséget.
- Ahogy akarod, Sena. - Belém karolt mosolyogva, majd együtt beléptünk az ajtón. A tetőtéri részhez mentünk, ott volt a szokásos helyünk. Már vagy ezer éve ebbe a kávézóba jártunk, szerettük ezt a helyet.
Takaros és barátságos hely volt, mindenütt asztalok és székek, oldalt egy lépcsősor, ami a tetőtérre vezetett, ahol szintén sok-sok asztal volt székekkel. Azért imádtam a tetőtéren lenni, mert nyugodtabb volt és látni lehet a kilátást is. Kellemes idő volt, a szél alig fújdogált, a madarak csiripeltek. Minden idilli volt.
Miután a felszolgáló hozta a szokásos italunkat: capucchino sok tejszínhabbal, Kasia kíváncsian felém fordult, mire felsóhajtottam.
- Úgy volt, hogy felbukkant az a srác, akivel összefutottam a bál napján. - Kasia itt látványosan eltátotta a száját. Nevetnem kellett az arckifejezésén. - Felkért táncolni.
- És aztán?? Mondd már, tudni akarok mindent! - mondta lelkesen, mire egy lemonsó sóhaj hagyta el a számat. Hosszú délután lesz - gondoltam magamban, majd belekezdtem a mesélésbe.
Egész délután csak meséltünk és meséltünk egymásnak. Miután én befejeztem a történetet, Kasia reakciójára vártam. Azonban nem mondott semmit azonkívül, hogy: „Mindig is azt gondoltam, hogy Evan túl tökéletes számodra.”
Nem akartam most Evan Jonshe-ról beszélni, ezért kértem barátnőmet, hogy a szőke hercegről beszéljen. Felderült az arca, és mintha halványan el is pirult volna. Megmosolyogtam a dolgot. Tudniillik, Kasia nem egy szelíd lány, szereti megmondani a véleményét, kemény és határozott. Jelen pillanatban viszont az ellenkezője volt: visszafogott, halk s kissé zavart… Olyan más volt.
- Joshua a neve és egy adonisz - kezdett bele Kasia lelkesen, majd végre megjött a hangja. - Isteni a hangja, a szemei pedig… csodás higanyszürke színűek. El vagyok bűvölve - áradozott a fiúról, akit tegnap ismert meg.
- Lesz folytatása a dolognak, Kas? - tettem fel a kérdést, ami a legjobban foglalkoztatott. - Itt vagy, látom, máshol jársz lélekben. Na? Igen?? - Bólintott.
- Még szép! - válasza határozott volt. Ez az én Kasiám! - Elkérte a számomat, és mondta, hogy hívni fog délután. Mikor vártam rád - nézett rám villámló tekintettel - felhívott, és hétvégén találkozunk.
- Örülök, hogy boldognak látlak, Kas - mosolyogtam rá. Még mindig nem szólt semmit a becenevére, amit én adtam neki régebben. Sosem szerette igazán, ezért csak nagyon ritkán szoktam így hívni, ha azt akarom, hogy figyeljen rám. Azonban most mintha meg sem hallotta volna.
Ennyire elkápráztatta volna az a Joshua? - fordult meg a fejemben a gondolat.
Iyen gondolatok közepette iszogattam a capuccinót, amit rendeltem. Kasia felhőtlenül boldognak látszott, és ennek szívből örültem. De sajnos eszembe jutott az Evan-ügy, még mindig nem tudtam, hogy mit csináljak. Lehet, hogy többet nem is látjuk egymást, ugye?

9 megjegyzés:

Elisabeth /Isa/ White írta...

Szia!
Most végeztem a történettel - azzal, amit feltettél - és nagyon tetszett! Siess a kövivel, vároma folytatást!
Puszo!:)

Kayce írta...

Szia :)
Nagyon jól esik, hogy ezt gondolod. :)) Köszi a dicséretet. Örülök, hogy így látod, és hogy ennyire tetszett! A folytatást pedig még ápilisban felteszem :)
Puszi, Kayce

Rika írta...

Szia Kayce!
Rendkívül szépen fogalmazod meg a cselekményt, nekem nagyon tetszett. :) Minden fejezet elnyerte a tetszésemet, kellett egy kis laza csajos délután Senecáéknak. Nagyon jó volt!:) Alig várom a következőt! Evanről is remélem sok minden kiderül majd.
Puszi: Rika

Kayce írta...

Szia.
Köszi szépen az elismerést. Jól esett nagyon! :) Az meg végképp boldogsággal tölt el, hogy végigolvastátok a fejezetet!:) Nem tudom, mikor jön a folytatàs, de egyet mondhatok - még ebben a hónapban felteszem! Mindenre fény derül, idővel.
Puszi, Kayce

Lenora írta...

Szia,
Bocsi, hogy eddig nem jöttem, de a hétvégén nem voltam itthon és csak telóról tudtam fent lenni arról meg nem szeretek olvasni.
Tetszett ez a rész, jó volt ez a kis csajos összeülés. ^^
Várom a következő részt siess vele. ((:
Puszi Lenora :*

LaMes.♥ írta...

Sziaa! :D
Bocsi, hogy még csak most értem ide, de egy hónapig szinte alig kerültem gép elé, úgyhogy nem csak a te blogodat nem tudtam írni, hanem a sajátomat sem volt időm szerkeszteni. :/
Viszont most itt vagyok: nagyon tetszett ez a kis találkozó nekem is, sokszor szoktunk hasonlót csinálni a barátnőimmel! Néhány esetben teljesen magunkra ismertem! :D A fogalmazásod meg még mindig nagyonjóó.♥
Várom a frisst. :D
x.o.x.o LaMes Grock.

ui: Ha nem lenne nagy gond elolvasnád a blogomon a Friendship over the bound 9. fejezetét? Most tettem fel, egy hónapja nem volt ihletem az íráshoz, és remélem neked is tetszik. Hagynál nekem a bejegyzés alatt egy véleményt róla? Nagyon megköszönném. Itt a blogom:
http://flirtsandalfas.blogspot.com
kösziipuszii. :)

Kayce írta...

Szia LaMes!
Jól esik hallani, hogy ennyire tetszett ez a fejezet is. Bevallom, én is szoktam ilyesmit csinálni a barátnőimmel, bár egészen ritkán. :) Örülök, hogy még mindig szereted a fogalmazásom.
Köszi a véleményt, és benézek hozzád, amint az időm engedi. :) A friss nem tudom mikor jön. Türelem!
Puszi, Kayce

niiki írta...

Szia Kayce! :) Te is komiztál nálam, ezért én is jöttem:) Szerintem cuki volt a kis csajos dumálgatás :D ^^ Gyönyörűen fogalmazol :) Remélem hamarosan várható friss és mindenről lehull a lepel:) :D
Puszi: niiki

Kayce írta...

Szia
Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt mondod. :) Nekem is tetszett a te történeted, jól esik, hogy te is így gondolod az enyémről.... Köszi, hogy írtál, és jó hallani, hogy elnyerte a tetszésed ez a fejezet.:) Folytatás nem tudom, mikor lesz.
Puszi, Kayce