Merengve néztem a plafont, és vártam, hogy megszólaljon anya ébresztőórája. Már egy hete ezt csinálom. Pedig nagyon jól szoktam aludni, de most valahogyan korán felkelek. Éjszaka furcsa álmaim vannak. Többféle mesebeli lény is szerepel benne, többek között alakváltók és vérfarkasok.
Egy ideig hanyagolnom kellene a horror filmeket. Pedig elég jók az idegeim, de most a nyár eljövetelével mást sem csinálok, mint filmeket nézek. Azt nem mondhatnám, hogy vannak barátaim, szinte alig akad. Pontosabban egyetlen egy.
Mindig én voltam a lány, akit ki kell nézni a suliból. Nem az öltözékem miatt, hiszen anyával nem voltunk szegények. Egy jól menő ügyvédi irodában dolgozik, úgyhogy szerencsére van miből megélnünk. Valami másról van szó. Az emberek alapból nem közelednek felém.
Fél éve költöztünk ide, és nem találtam egy jóra való barátot sem. Egyedül egy lány tekintett rám barátként. Kasia Reaser. Bíztató mosolyától egyből jobb lett a kedvem. Rövidesen kiismertük a másikat, és egészen összebarátkoztunk. Mondhatni mindketten számíthatunk a másikra, ha bármilyen gond adódik. Örültem, hogy találtam magamnak egy kedves, megértő barátot.
Látszott rajta, hogy igazán jól tudta, mit kell viselni, hogy szép legyen benne. Az a fajta lány volt, akinek nem volt annyi drága puccos ruhája, neki annál sokkal jobb volt: stílusa; ugyanis hiába márkásak a ruháid, ha nem tudod őket hordani. A legegyszerűbb ruhákból is egy pár kiegészítővel, a szem számára gyönyörű látványt tudott varázsolni. Elképesztő csaj.
Végre megszólalt az a fránya ébresztőóra. Hallottam, ahogy anya kikelt az ágyból, és olyan hanggal indult el a konyha felé, amire szerintem még a holtak is felébrednének. Elég kótyagos egy nő, de hát én ezzel együtt szeretem. A továbbiakban csörömpölést és csattogást hallottam a konyhából.
Megint nem tudja beindítani a kenyérpirítót, gondoltam. Ha mindig így jár vele, akkor az asztalt csapkodja, vagy a gépet ütögeti. Mondjuk szerintem a kenyérpirító anya csapkodásai miatt romlott el, de akárhányszor elmondtam neki, hogy az elektronikus tárgyakkal finoman kell bánni, reggel félálmában mindig elfelejti. Ajtó csapódás, majd anya elviharzott otthonról. Csak el ne késsen a munkából, megint, mint a múltkor.
Végül kikeltem az ágyamból, és úgy, ahogy voltam - pizsamában -, elindultam a konyhába, reggelizni. Nekem csodával határos módon csapkodás nélkül sikerült beindítanom a kenyérpirítót. A teafőzőt is bekapcsoltam. Aztán, hogy teljen az idő, elmentem zuhanyozni.
Mire végeztem, a tea lefolyt, nekem már csak be kellett ízesíteni a kenyér pedig evésre készen állt. Nem sokkal ezután megreggeliztem. Levetettem magamat a kanapéra, majd bekapcsolva a tv-t a legújabb kölcsönzős DVD-met kezdtem nézni. Ez is horror, pedig megfogadtam, hogy nem nézek többet. Ettől lehetnek a furcsa álmaim.
Hirtelen megszólalt a kapucsengő. (Tudniillik, amikor anyát áthelyezték ide, ideiglenesen megkaptuk a lakást, aztán kiderült, hogy hosszúra nyúlnak a tárgyalások, meg ilyenek… és ezért véglegesen nekünk lett ajándékozva a meseszép épület.)
Gyorsan felrohantam az emeletre, de előtte azért beengedtem a látogatót. Kasia beljebb jött, és elhelyezkedett az antik asztal mögötti kényelmes kanapén. A szobámhoz érve megálltam a hatalmas fából készült szekrényem előtt, és válogatni kezdtem a ruháim között.
Nem telt bele pár percbe, mire magamra kaptam az elővett ruhadarabokat, aztán belenéztem az egész alakos tükörbe, ami az egyik szekrénybe volt beépítve. Ismerős látvány fogadott. Enyhén hullámos, szőkésbarna hajam a vállamra omlott, mely keretezte keskeny arccsontomat. Éjsötét szemeim csak úgy csillogtak, s egy fekete keretes szemüveget vettem fel.
Öltözékem egy vajszínű toppból, és egy rövidebb farmernadrágból állt. Mivel nem tudtam, milyen idő van odakint, a felső fölé felhúztam egy vékony kardigánt. Végezetül belebújtam bőrből készült sarumba. Amint elkészültem, lesiettem a lépcsőn - nem akartam megváratni a lányt. Viszont a szobámba sem akartam hívni, ugyanis egy kissé káosz uralkodott nálam.
Mindenhol könyvek feküdtek, a fal barna színben pompázott, a bútorok ennél egy kicsivel erősebb árnyalatot kaptak. A nagy bordószínű sötétítők el voltak húzva, így az egész szoba ilyen vöröses barnás árnyalatot kapott. Az ágyon, amiben feküdtem, - feltehetőleg - egy franciaágy volt, tetejéről lehulló fátyollal, ami csak egy kicsit takarta az ott fekvőt, és szintén bordószínű volt. Hát igen… a barna és a vöröses színek domináltak nálam. Az ízlésemnek megfelelően lett elkészítve.
Azt hiszem a nappali az egyik legközelebb álló helyiség a szívemhez. A színkompozíció tökéletes volt. A kis kandalló, ami kikandikált a terméskővel borított oldalfalból nagy kedvencem, különleges hangulatot ad a szobának. A fekete kanapé és a vajszínű szőnyeg különleges harmóniában álltak egymással. És a hatalmas üvegfal, amely egyben a kertre nyíló „ajtó” is volt, különösen világossá tette a szobát. A zöld növények is sokat dobtak a barátságos környezeten.
Meg sem álltunk, egyenesen felmentünk a lépcsőn. Itt a gyakorlóterembe, vagyis az edzőterembe léptünk, ahol le lehetett nyugodni, és ami azt illeti, edzeni is. Mivel 11 éve karatézom.
- Vigyázz, csúszik! - szóltam hátra, mikor beléptem a terembe.
Pár hónapja mindent bevontunk tűzálló lakkal. Persze, egyetlen hátránya, hogy a majdnem tükörsima felületen könnyű elesni. Mindezt onnan tudom, hogy pár nappal ezelőtt jártam itt, és akkor rosszul jártam: azonnal elcsúsztam. Azóta már én is az orrom elé nézek, hogy ne történjen meg a baj.
- Ugyan már, csak nem lehet, olyan vesz… Áucs! - hallottam magam mögött Kasia hangját.
- Én szóltam - jegyeztem meg halál nyugodtan, majd becéloztam az egyik sarkot, ahol a pihenőtér volt kialakítva. Barátnőm szótlanul követett, aztán levetette magát az egyik fotelbe és tüntetően felém fordult. Nem értettem, mit akarhat, de biztos voltam benne, hogy hamarosan ki fog derülni.
Azonban egyikünk sem szólalt meg, pedig általában mindig beszélgetünk, ha egymás társaságában töltjük az időt. Kasia pedig valamin feszengett. Hoppá. Itt már gondok vannak, gondoltam.
- Ki vele Kasia, mit akarsz elmondani?
Látszott rajta a megkönnyebbülés, hogy nem magától kell elmondania nekem, hogy mi nyomja a lelkét.
- Seneca, tudod, most nyár van. Nem szeretnél itthonról egy kicsit… kimozdulni?
- Igen, tudom. De ki vele, mit szeretnél! Mit értesz pontosan kimozdulás alatt? - faggatóztam, ugyanis tudtam, hogy ez semmi jót nem jelent. Legalábbis számomra egyáltalán nem.
- A bácsikám szervez egy őszi bált, és szeretné, ha mi is elmennék. Lesznek külön fiatalok és külön felnőttek. De én mondtam, hogy nem akarlak egyedül hagyni nálatok éjszakára, ezért nem megyek el. De téged is meghívott. Azt mondta, a fia biztos szívesen fogadja a vendégeket. Kérlek, kérlek, gyere el velem! - Kiskutya szemekkel nézett rám.
Kasia megrögzött buli-és fiúfüggő. Jobban rajong ezekért, mint bárki más, akit ismerek - az most részletkérdés, hogy egyedül őt ismerem ki igazán. Ráadásul több helyen is járt, mint én, amit valljuk be őszintén, annyira nem lehetett nehéz barátnőmnek elérnie. Valamit ki kellett találnom, hogy nélkülem menjen el. Nem akartam, hogy kihagyja ezt a páratlan lehetőséget.
- De, Kasia! Máskor is volt már, hogy egyedül hagytál. Nyugi, elleszek én egyedül. Akkor is elvagyok egyedül, ha épp nem veled találkozom, akkor este miért ne?
- De az este az mindig a miénk szokott lenni. Olyankor mindig együtt megyünk valahová, vagy egymásnál alszunk, és beszélgetünk meg röhögünk. Ezért szeretném, hogy eljönnél. - Kifújta az eddig benntartott levegőt. - Augusztus huszonnegyedike lesz akkor. Rémlik valami? Már csak alig pár nap van, és kezdődnek az unalmas napok!
- Hát, nem is tudom… - gondolkodtam félig hangosan.
- Eljössz az őszi bálra, vagy nem? - tette fel az egyenes kérdést.
- Ha csak ennyi kell a boldogságodhoz, akkor legyen. - Kasia szinte a nyakamba ugrott. Aztán összeborulva nevettünk, és elmesélte az aznapi teendőinket.
Később barátnőm felhívta a bácsikáját, hogy beszámoljon az eseményekről. A bál szombaton lesz itt, Sunnyvale-ben, és még ruhát is kell nézni. Persze nekem nem tetszett annyira a dolog. Miért pont csütörtökön kell elmenni? Akkor vannak a legjobb horror sorozatok. De üsse kő, kibírom valahogy.
Este korán lefeküdtünk, mondván: holnap hosszú napunk lesz. Ez igaz is… egyszer próbáljatok meg elmenni a lánnyal vásárolni, és esküszöm, hogy életetek hátralevő részében csak vásárolni akartok. Olyan nagy élvezettel teszi, hogy azt bárki megirigyelné tőle.
És ez nem álca: valóban ennyire élvezi, hogy vásárolhat. De nagyon alapos is. Mindent megnéz, felpróbál. Aztán tíz felpróbált ruhából jó, ha egyet megvesz. Az mondjuk igaz, hogy én is szeretek nézelődni, de azért nem próbálok fel annyira sok ruhát.
9 megjegyzés:
Szia!
Tetszett ez a kis fejezet. Ahhoz képest,hogy ez az első történeted nagyon jó. Ügyesen és részletesen leírod a helyeket és a történet szereplőit. Bár, meg kell mondjam én személy szerint belekeveredtem, hogy ki kicsoda. Magam sem tudtam eldönteni, de lehet csak újra el kell olvasnom a fejit. Na, ennyi lettem volna mára :) Remélem azért nem ijesztettelek meg a véleményemmel.
Puszi
Szia!
Meg kell mondanom, hogy nem ez az első történetem. Csupán az egyetlen, amit felraktam.:)
Régebben többnek is volt külön blogja, de azokat nem éreztem elég jónak.
Köszönöm, hogy ezt gondolod, és nem ijesztettél meg.:) Pont hogy hálás vagyok a véleményedért.
Puszi, Kayce
Sziia!
Imádom a fejezet!!:D
Tetszik, hogy ilyen érdekes nevük van:)
És nagyon tetszik az is, hogy mindent részletesen bemutatsz, és hogy nem rövid a fejezet:)
Remélem, hamar jön a 2.:)
Puszi,
BBRayne
Szia!
Örülök neki!:) Kedves tőled, hogy ezt mondod. Az meg végképp tetszik, hogy érdekes neveknek találod azokat:) A fejezetről meg csak annyit, hogy ez nem a valódi terjedelme, pontosabban a fele csak:) De mivel túl hosszú volt, ezért ennyit tettem fel egybe.:) Hamarosan jön a folytatás!
Puszi, Kayce
Szia!
Nagyon szép lett ez a fejezet. Tetszik, ahogyan választékosan írod le a mondatokat :)
Annyira elragadott ez a fejezet, hogy izgatottan várom a folytatást:)
Remélem nem kell már sokat várni rá. Mégegyszer gratulálok az elképesztően jó fejezethez..:)
Üdv, Rika
Szia Rika,
örülök, hogy ennyire tetszett ez a fejezet:) Pedig valójában ez az eredeti fejezetem fele... Mivel sok lett volna az egészet feltenni, két részletben fogom feltűntetni majd. A következő hamarosan érkezik, remélem az is tetszeni fog:)
Köszönöm a kritikát! :)
Puszi, Kayce
Szia! :)))
Na hát, érdekesnek találtam a kis bevezetőt, úgyhogy rögtön jöttem is elolvasni :)
Leszögezem, hogy nem akarok lektorkodni meg ilyenek, mert NEM értek hozzá, de rengetegszer volt olyan mondat, amit mint olvasó én inkább nem olvastam volna, mert felesleges volt. Vagy például rögtön egy ellentéttel kezdünk; "Már egy hete ezt csinálom. Pedig nagyon jól szoktam aludni, úgyhogy okom sincs panaszra." Ha már egy hete nem alszik jól, szerintem már van oka panaszra :))
"Szerepelnek benne sokféle mesebeli lény..." Ezt én szívesebben látnám úgy, hogy "Többféle mesebeli lény is szerepel benne..."
Néha nem kellene névelő, pl.: "többek között AZ alakváltók MEG A vérfarkasok."
Aztán egy példa a szórendre: "...el kéne hanyagolnom most egy ideig..." ezt én inkább úgy írnám, hogy "Egy ideig hanyagolnom kellene..."
Van olyan, amikor nem kellett volna új mondatot kezdeni, pl.:
"...magamra kaptam az elővett ruhadarabokat. Aztán belenéztem az egész alakos tükörbe..."
NA Példának ennyi elég is volt, ismét elmondanám, hogy NEM értek ehhez, de mint olvasó az ilyenektől menekülnék.
Én azt mondom, hogy nem kell minden leírást túl csicsázni, hiszen nem költeményt írsz és nem mindig állja meg a helyét, amikor egy egyszerű dolgot, mint pl. az öltözködést túl ragozunk. Ezenkívül Nem kell minden apró lépést leírni, az jó ha néha néha szép metaforákat használunk, de ne mindig...de ez csak az én véleményem...
Viszont a történetre kíváncsi vagyok, mint mondtam megfogott a bevezető, úgyhogy még visszatérek elolvasni a többit.
~ Andrea K. ~
GFC ~ Andreana
Szia!
Megígértem, hogy elolvasom, és írok, tehát itt vagyok :)
Először is, a fejezetek száma és a blognyitásod kezdete fogott meg... Nem szívesen olvasok olyan történetet, ahol rengeteget kell várni a frissre (oké, ezt pont én mondom, aki két hete nem frisselt, de két hét azért mégiscsak más, mint fél év...) Nem azt mondom, hogy hetente frisselj, hiszen magamból kiindulva ezt teljességgel lehetetlennek tartom :S Igaz, hogy a hozzánk hasonló blogoló írók 90%-a valahogy megbirkózik ezzel, de azt hiszem, én más kategóriába tartozom :P
Na, de most nem rólam van szó :)
A történetben nekem az volt szembetűnő, hogy eléggé keveredett a jelen idő és a múlt idő használata. Ha belekezdesz egy történetbe, az első lépések között szerepel, hogy kiválaszd, milyen szemszögből, milyen időben szeretnél írni. Jó, ha ezt betartod, de tény, hogy néha nagyon kacifántos tud lenni egy-egy mondatszerkezet a választott időben megírva. Ilyenkor szóismétlések, vagy értelmetlen mondatok is keletkezhetnek, és bizony néha alaposan át kell gondolni az adott mondatot, hogy a helyén legyen, de megéri. :D Sokkal összeszedettebbnek tűnik így az adott fejezet, és később úgy egészében a történet :)
Előttem Andie írt a részletességedről, és a leíró részek túlbonyolításáról. Nos, valahol lehet benne valami igazság, hogy nem kell MINDEN apró részletet leírni, de én egyszerűen imádom, amikor egy izgalmasabb jelenet kellő mértékben ízeire van szedve, és együtt dobog a szívem az adott szereplővel olvasás közben ^^ Néhány helyen tényleg egy kicsit sok volt a leírás, de inkább ez, mint a tömény párbeszéd :) Brrr...
Oké, ezt most pont én mondom, aki egy teljes oldalon keresztül azt taglalta, hogy hogyan megy végig az egyik szereplője egy fránya folyosón, de hát ez van :P kikívánkozott :D
Ahogy elnéztem, Te nem is igazán a felvett ruhákat, hanem az adott szereplő külső tulajdonságait akartad bemutatni számunkra, ami nagyon helyes, hiszen az történet első szakaszaiban kell belecsempészni a történetbe ezeket az apró, ám annál lényegesebb információkat.
A frissítésekről még annyit, hogy valaki írta előttem, hogy tetszik neki, hogy hosszú fejezeteket teszel fel. Bemásoltam word-be és nekem a 2. fejezet három oldal lett. Lehet, hogy csak nekem van ilyen mániám, de nekem a fejezet 10 oldal környékén mozog. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem fejezet, ha rövidebb, ez inkább csak saját dili, és inkább arra akartam kilyukadni, hogy talán egy kicsit sűrűbben kéne frisselni. Vannak olvasóid, ami azt jelenti, hogy tetszik nekik, ami írsz, de ha nagyon nyögve-nyelősen halad a történet, akkor egy kicsit értékét veszti a dolog, és állandóan vissza kell olvasni, hogy tudjuk egyáltalán, hogy miről is volt szó az előző fejezetben.
A történet alapja eddig tetszik, bár olyan nagyon sok mindent még nem tudtam meg, ezért megyek is tovább olvasni :)
Eslina
Ui.: remélem nem sikeredett sértőre, nem annak szántam, inkább valami építőkritikaszerűségnek, de Te majd eldöntöd ;)
Sziasztok.
Andie: Teljesen igazad van abban, hogy kevesebb leíró rész kéne a történetbe, ezt már másodszor hallom.. Egyáltalán nem gondoltam azt, hogy nem helyén való, amit írtál. Kissé talán összekuszáltam a szálakat, amiért itt-ott hibás mondatok lettek. :) De már kijavítottam 1-2 mondatot. Nagyon örülök a hosszas kritikának, és összességében annak is, hogy azért megfogott a történet.
Eslina:
Neked is igazad van, ezt elismerem. Tény, hogy nem mindig írom ugyanolyan időbe a történetet... Javítani fogok ezen a készségemen. Ami a fejezet hosszát illeti, két fejezet tesz ki nálam egy egészet. :) Tehát az első és a második ide feltett az igazából az első fejezet. Csak páran mondták, hogy hosszú egészben, ezért inkább szétszedtem. :) Köszönöm, hogy tanácsokat adtál, és azt, hogy ilyen bőven írtál véleményt. Egyáltalán nem bántó, amit írtál, építő jellegűek. Köszönöm!
Puszi, Kayce
Megjegyzés küldése